Ankommen

Ich lauf mir bisweilen drei Schritte voraus
und eile mir hinterher.
Ich komme mir näher, hab mich fast erreicht,
und schon bin ich nirgends mehr.

Jetzt aber alles! Ich schliesse auf,
gewinne mich fast – aber nein –
Ich eile vor und hinter mir her.
Es müsste doch anders sein!

So gebe ich auf und setze mich hin
Müde, kalt und benommen.
Wer rückt da ganz sachte nah zu mir auf?
Ach, ich? Ich bin angekommen.

Ankommen” bejegyzéshez ozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s